Samu vagyok, 11 éves tricolor foxterrier. Egy nagy kertes házban lakom 4 embertársammal. Ahogy közeledik az ősz, rövidülnek a nappalok és hosszabbodnak az éjszakák. Így egyre több időt töltök a meleg kis kuckómba. Úgy döntöttem, hogy blogírásba kezdek, hisz ez most úgy is olyan menő dolog. 🙂
Sokat elmélkedem azon a sok kalandon, amit még kölyök kutyaként megéltem. Ezekből, na meg a mindennapjaimból osztanék meg Veletek néhány falatot! Azt is mondhatnám, hogy dobok Nektek néhány csontot 😀
Hogy hogyan is kerültem az én szerető családomhoz?
Nos, a szüleimmel és a testvéreimmel éltem, egészen hat hetes koromig. A szüleim gyakran mondogatták nekünk, hogy majd eljön értünk egy ember, aki majd gondunkat viseli, és nem kell olyan vadászkutyának lennünk, mint Nekik. A testvéreimmel vártuk a napot, ami egyszer el is jött. Délután lehetett, amikor egy idegen autó fékezett a ház előtt. Minket egy papírdobozba tettek, hogy bemutassanak az idegen embereknek. Mi kölykök, ahogyan anyukánk tanított okosan viselkedtünk. Az emberek beléptek a szobába. Négyen voltak. Két felnőtt és két kislány. Azonnal megtetszettek. Így hát elkezdtem ficeregni, mocorogni, hogy jobban megnézhessem őket magamnak. A testvéreim alvást színleltek, így a hátukra másztam, és kikönyököltem a dobozból “cuki kutyakölyök” arcot vágva. Láttam, amint az emberek elkezdenek figyelni, így nagy lendületet vettem és kibukfenceztem a dobozból. Ennek a mutatványomnak úgy megörültem, hogy magam alá pisiltem….na, ott aztán meg is ijedtem…”ezt elrontottad barátom, téged most már nem visznek haza” -gondoltam.
De az emberek elkezdtek nevetni, és azt mondták, én kellek nekik…ÉÉÉN! Majd eldobtam magam úgy örültem, ahogyan magukhoz öleltek és elindultunk kifelé a kapun. Büszke voltam magamra, én voltam az első a testvéreim közül (akik még mindig úgy tettek, mint akik alszanak), aki kiléphetett a kerítés mögött váró Idegenbe. Amint beszálltunk az autóba, hallottam amint a szüleim ugatnak utánam: “Vigyázz magadra! Szeretünk”. Kicsit sírtam..”hiányozni fog anya és apa”- gondoltam. De közben boldog is voltam. Ahogy elindult az autó, a füleim lobogtak a szélben…”Üdv élet, üdv szabadság, üdv új család…vigyázz világ jövöööök!!”kiabáltam …majd lassan elszundítottam új gazdám ölébe.
Hogy hol ébredtem? Nos, az már egy új történet 😉
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: